Míg a régészek táncoltak,
a türelmes restaurátor vigyázzban állt.
De ő sem bírta sokáig.
2008. augusztus 23., szombat
Daru4
Kertjét ellepték a hullák?
Nem bírja már a közelségüket?
Hívja hullarabló Kft-nket!
Mary Poppins unokaöccsének ajánlásával!
darumérték
Éneket istenek én most mondok furcsa fiúkról,
kiknek a hullák s tört cserepek nyújtnak kafa munkát,
hagyjatok engem dalra fakadni, s a lantomon éljen
hős-derüs ének azokról, kik múlt titkait unják!
Szóljon a dal legelébb arról, ki vezére e hadnak,
sok nagy tettét mind eme lant híven belezengje
ó ama furcsa fejekbe, kik én e szavamra biz' adnak,
hogy még ily deli főnök nincs mint Gergely a Szenthe.
Szóljon a dal s ne legyen soha vége, ne törjön az íve,
gyémántnál, mi a napnál fénylőbb, szebb (soha rusnyább)
lészen e dal mint, óh, szép Thermopülének a híve,
hős ki a csontot is ős-énekre fakasztja a Gusztáv.
Ím elibém áll, az ki az ót, törtet beragasztja,
prófétája a kőnek, a múló fának, a színnek,
fröccsnek. Hű koma ő, bár múzsám szám betapasztja,
hogy mértékbe' Vidorra ne rójam a rímet.
Óh, mint Afrika szülte hiéna kacagva elénk áll,
vagy mint Brad, ki a britt csatafiknak támada egyszer,
gépkarabélyért nyúlva legott ha az ír fiak intnek,
Nagy Tomi így szól ránk s a szavakban nem vala rendszer.
Nem lehetett még ennyire lelkes hős Garibaldi,
mint amikor boltban jár és teli polcot néz a
üzleti Kún, akinek ó árva szatócs csak az Aldi,
fürge a nyelve, mögötte az ész is - ő biz' a Géza.
Az kit a futball lázít, és lásd nem csak a pályán,
bévin előtt ül nap mint nap, Cipi izgul a tétért,
sír ő hogy kire tippelt győzze sokáig a meccset,
aszfalton s onlájn, mint jajj aki küzdene létért.
Ím ahogyan Péter-Pálkor kaszabolva a szántó,
és mered égnek a bús aranyos szárú tüsi tarló,
úgy mered égnek a dús kara haj maradék töve róla.
Egy szülejű ő hős kapitányunkkal, ez a Palkó
Az, ki a rendet nem leli bár sohasem akará azt
népnek elé vetné a hatalmat: Van, nesze hordják!
Ránevet ő a szalagra ha mélán unja a munkát.
Hún a vezér akinek a nevét viseled kicsi Zolcsák
Ó babaarcú gyilkosa vállnak, meg fiatalnak,
kik focival közelednek a régésznek kapujához,
és kik a színüket onnan hozták hol sok a napfény,
kérlek még legyetek türelemmel jó Kaszalánkhoz!
kiknek a hullák s tört cserepek nyújtnak kafa munkát,
hagyjatok engem dalra fakadni, s a lantomon éljen
hős-derüs ének azokról, kik múlt titkait unják!
Szóljon a dal legelébb arról, ki vezére e hadnak,
sok nagy tettét mind eme lant híven belezengje
ó ama furcsa fejekbe, kik én e szavamra biz' adnak,
hogy még ily deli főnök nincs mint Gergely a Szenthe.
Szóljon a dal s ne legyen soha vége, ne törjön az íve,
gyémántnál, mi a napnál fénylőbb, szebb (soha rusnyább)
lészen e dal mint, óh, szép Thermopülének a híve,
hős ki a csontot is ős-énekre fakasztja a Gusztáv.
Ím elibém áll, az ki az ót, törtet beragasztja,
prófétája a kőnek, a múló fának, a színnek,
fröccsnek. Hű koma ő, bár múzsám szám betapasztja,
hogy mértékbe' Vidorra ne rójam a rímet.
Óh, mint Afrika szülte hiéna kacagva elénk áll,
vagy mint Brad, ki a britt csatafiknak támada egyszer,
gépkarabélyért nyúlva legott ha az ír fiak intnek,
Nagy Tomi így szól ránk s a szavakban nem vala rendszer.
Nem lehetett még ennyire lelkes hős Garibaldi,
mint amikor boltban jár és teli polcot néz a
üzleti Kún, akinek ó árva szatócs csak az Aldi,
fürge a nyelve, mögötte az ész is - ő biz' a Géza.
Az kit a futball lázít, és lásd nem csak a pályán,
bévin előtt ül nap mint nap, Cipi izgul a tétért,
sír ő hogy kire tippelt győzze sokáig a meccset,
aszfalton s onlájn, mint jajj aki küzdene létért.
Ím ahogyan Péter-Pálkor kaszabolva a szántó,
és mered égnek a bús aranyos szárú tüsi tarló,
úgy mered égnek a dús kara haj maradék töve róla.
Egy szülejű ő hős kapitányunkkal, ez a Palkó
Az, ki a rendet nem leli bár sohasem akará azt
népnek elé vetné a hatalmat: Van, nesze hordják!
Ránevet ő a szalagra ha mélán unja a munkát.
Hún a vezér akinek a nevét viseled kicsi Zolcsák
Ó babaarcú gyilkosa vállnak, meg fiatalnak,
kik focival közelednek a régésznek kapujához,
és kik a színüket onnan hozták hol sok a napfény,
kérlek még legyetek türelemmel jó Kaszalánkhoz!
2008. augusztus 17., vasárnap
Elveszett világ
Egyszerűen gusztustalan az, ahogyan az Erdélyben élők, függetlenül nemzetiségükre, hogyan szórják teli szeméttel a természeti környezetüket. Mi magyarországiak sem vagyunk kispályásak - majd teszek fel olyat is -, de ez minden képzeletet felülmúl. Van néhány erdélyi fiatal, akik ez ellen próbálnak tenni, s vigyáznak természeti és kultúrális örökségünkre.
Az ellenség roppant túlerőben van.
Mohos-láp, a Szent Anna tó mellett.
Néhány helyi fiatal, akik csikkjeikkel és ordibálásaikkal szórták teli a Vargyas patak szurdokát.
Az ellenség roppant túlerőben van.
Mohos-láp, a Szent Anna tó mellett.
Néhány helyi fiatal, akik csikkjeikkel és ordibálásaikkal szórták teli a Vargyas patak szurdokát.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)