Nos, ezen a szép ünnepen, melynek természetesen semmi köze nincs kivagdosott fenyőfákhoz, áruhitelhez, ajándékokhoz, felcicomázott plázákhoz, és villogó fényű kocsmákhoz, és végképp semmi köze piros ruhás bikinis kurvákhoz, vagy jambósapkás vén trottyokhoz, ezen a keresztény ünnepen, melyen Jézus születésére emlékezünk, szeretném a város utcáin nem, de lelkében annál inkább érezhető sötétséget legyőző, most születő fény áldását kérni mindenkire, akihez ebben az elmúlt, mindannyiunkat megpróbáló évben közöm volt. Itt vagyunk még, bár nagy volt a nyomás, hogy ne legyünk, és jövőre, és azután is itt leszünk. Növekvő hittel, reménnyel, és - hiszem s remélem - egymás iránti növekvő szeretettel. Mert csak ez, a gyermekarccal megszülető fény egybe olvasztó ereje tesz minket elég erőssé, hogy legyőzzük az ártó erőket, támadjanak bár kívülről, vagy kapjanak erőre bennünk. Ha összetartunk, itt leszünk még sokáig, mint az összemarkolt nyílvesszők, vagy a kötött kéve - törhetetlenül. Ha nem is egyformán akarjuk, de ha ugyanazt akarjuk, hitünk megtart.
Kívánom hát a megváltó minden jó akaratát, bocsánatát és szeretetét
családomnak, Szabóknak és Szűcsöknek, kivált feleségemnek,
barátaimnak Gusztinak, Áronnak, Borinak, Sushinak, Elonak, Eninek, és Szityunak (akik immár egyek), Tocinak, a Járdányoknak a debreceni felejthetetlen ötös négy tagjának: Brixnek, Gyuszinak, Janinak, Tomcsinak, Kicsikatinak és Tominak.
A Paksot és Perkátát velem megjárt Köszös munkatársaknak, s talán barátoknak:
Natának, Tökmagnak, Budnak, Balázsnak, Zsoltnak, Máténak, vezérüknek Lorinak, Móninak, a két Dórinak, Péterpálnak, Gábornak, Janinak, a másik Zsoltinak, Zsanettnek, Szászpetinek, Zsófinak és Pipának, Gyurinak, Kelinek, Kasunak a fasoron túlról Katának, Anitának, Pulinak, Bélának, Balázsnak, Endrének, Jirinek, és KÖSZ minden más dolgozójának, különös tekintettel azokra, akik a fizetésemről döntenek.
Azoknak az embereknek, akik hidegben, melegben, esőben, fagyban segítették munkánkat... jaj Istenem sokan vagytok, Isten áldjon meg mindannyiótokat!
És külön áldását kérem az Úrnak, Livióra, Aurélra és Mátyásra az új embereinkre!
Isten legyen irgalmas mindnyájunkhoz!
Kívánom hát a megváltó minden jó akaratát, bocsánatát és szeretetét
családomnak, Szabóknak és Szűcsöknek, kivált feleségemnek,
barátaimnak Gusztinak, Áronnak, Borinak, Sushinak, Elonak, Eninek, és Szityunak (akik immár egyek), Tocinak, a Járdányoknak a debreceni felejthetetlen ötös négy tagjának: Brixnek, Gyuszinak, Janinak, Tomcsinak, Kicsikatinak és Tominak.
A Paksot és Perkátát velem megjárt Köszös munkatársaknak, s talán barátoknak:
Natának, Tökmagnak, Budnak, Balázsnak, Zsoltnak, Máténak, vezérüknek Lorinak, Móninak, a két Dórinak, Péterpálnak, Gábornak, Janinak, a másik Zsoltinak, Zsanettnek, Szászpetinek, Zsófinak és Pipának, Gyurinak, Kelinek, Kasunak a fasoron túlról Katának, Anitának, Pulinak, Bélának, Balázsnak, Endrének, Jirinek, és KÖSZ minden más dolgozójának, különös tekintettel azokra, akik a fizetésemről döntenek.
Azoknak az embereknek, akik hidegben, melegben, esőben, fagyban segítették munkánkat... jaj Istenem sokan vagytok, Isten áldjon meg mindannyiótokat!
És külön áldását kérem az Úrnak, Livióra, Aurélra és Mátyásra az új embereinkre!
Isten legyen irgalmas mindnyájunkhoz!
